Ikarus 212
| Ikarus 212 | |
| Más néven: MAN CR160 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ikarus |
| Gyártásban | 1976–1990 |
| Legyártva | 155 db |
| Típus | távolsági |
| Utasparaméterek | |
| Szállítható személyek száma | 31-34 fő |
| Méretek | |
| Hosszúság | 8520 mm |
| Szélesség | 2500 mm |
| Magasság | 2975-3240 mm |
| Tengelytáv | |
| A-B | 4030 mm |
| Tömeg | 7500-8400 kg |
| Legnagyobb össztömeg | 10400-11573 kg |
| Műszaki adatok | |
| Maximális sebesség | 106 km/h |
| Motor | MAN D0846 HMYH |
| Működési elv | dízel |
| Összlökettérfogat | 7225 cm³ |
| Hengerszám | 6 |
| Hengerelrendezés | soros |
| Teljesítmény | 167 LE / 123 kW |
| Max. forgatónyomaték | 490 Nm |
Az Ikarus 212, (más néven: MAN CR160) az Ikarus gyár távolsági midibusza volt, amely lényegében az Ikarus 211-es magasabb komfortfokozatú változatának volt tervezve.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A típus fő méretei gyakorlatilag megegyeznek az Ikarus 211-esével, jelentős különbségként talán csak annyit lehet kiemelni, hogy a felfüggesztés eltéréségéből adódóan – 900 mm helyett – csak 875 mm volt a padlómagasság. A járművet Auberman Tibor tervezte és gyártásának első 10 évében jelentős változáson ment keresztül. A prototípus modell az 1975-ös BNV-n mutatkozott be, ekkor még ⅔ részben eltolható ablakokkal és alacsonyabb szélvédővel rendelkezett. A hátsó ajtó egyszerű lengőajtó volt, míg az első kétfelé, kifelé nyíló. A prototípus végül a vásár nagydíjával távozhatott. Az idő múlásával a jármű vonalai folyamatosan nyerték el végleges formájukat. Idővel dupla fényszórót, illetve két lengőajtót kapott.
Az amúgy is növelt komfortú autóbuszból hamar elkezdtek úgynevezett „Midilux” kivitelt is gyártani, amelyek kérésre:
- módosított, függőleges hátsólámpákkal rendelkeztek,
- fel voltak szerelve légkondicionálóval,
- sötétített ablakot kaptak,
- légrugóval voltak szerelve.
Az Ikarus szerződést kötött az MAN-nel, amely szerint a nyugatnémet cég értékesíthette a típust saját típusjel alatt (MAN CR160). Ez is az oka annak, hogy a típus főként az NSZK-ban terjedt el, ugyanakkor a MAN hálózatának köszönhetően eljutott a Skandináv országokba és Ciprusra is. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezek a járművek általában magánkézbe kerültek, nem pedig közlekedési társaságokhoz.
Magyarországon a modell főként minisztériumok és nagykövetségek kezébe került, majd az 1990-es évektől kezdve magánüzemeltetőkhöz. A típusból több még ma is járja az utakat.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853
- "Bemutatkoznak 1975 újdonságai". iho.hu. 2016. december 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. december 29.
