Felmér
| Felmér (Felmer, Felmern) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Sáros |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 507217 |
| SIRUTA-kód | 41970 |
| Népesség | |
| Népesség | 480 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 465 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′ 43″, k. h. 25° 00′ 44″45.928629°N 25.012303°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 43″, k. h. 25° 00′ 44″45.928629°N 25.012303°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felmér témájú médiaállományokat. | |
Felmér (románul Felmer, németül Felmern, szászul Fälmern) falu Romániában, Brassó megye északnyugati részén. Közigazgatásilag Sáros községhez tartozik. A faluban nincs folyóvíz, csatornázás, gáz, vagy tömegközlekedés. Szász erődtemploma romos állapotban van.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Neve a szláv Velimir személynévből származik. Kniezsa István szerint a szókezdő F arra utal, hogy legelőször a német (szász) nyelvbe került bele, és innen vette át a magyar (majd a román). Kálmán Béla véleménye ezzel szemben az, hogy a magyar nyelvbe került be először, a szókezdő Vel pedig népetimológia hatására módosult Fel-re egy Almér-Felmér névpár mintájára.[2] A hagyomány szerint az első szász lelkipásztort hívták így.[3]
A Welmer alak 1206-ban jelenik meg legelőször. 1455-ben és 1486-ban Felmer, 1494-ben Felmar, 1534-ben Fölmer, a 16. századtól pedig a leggyakoribb változat a Felmer. Mai német Felmern neve 1800-ból maradt fenn. 1839-ben a Fellmer, Felmeria, Fellmern, Felmerndorf, Felmera alakokat jegyzik fel. A román hatalomátvétel után Felmer a hivatalos név.[4]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brassótól 55 (közúton 82) kilométerre északnyugatra, Fogarastól 10 (közúton 16) kilométerre északra fekszik. Távolsága községközpontjától, Sárostól 8 kilométer.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A környéki dombokon bronzkori, vaskori és római kori leleteket találtak, azonban a falu területén nem, mivel az régen feltehetőleg egy nedves, mocsaras hely volt, így ott nem alakultak ki ókori települések.[5] A szászok a 12. században érkeztek ide: 1150–1190 között a Rajna–Majna vidékéről és Flandriából származó telepesek szétszórtan éltek a mai falu területén, és 1190 körül döntöttek úgy, hogy falut alapítanak. Több közeli faluhoz hasonlóan Felmér első említése is 1206-ban, egy II. András magyar király által kiadott adománylevélben maradt fenn, villa Welmer alakban.[3]
A 14. századtól kőhalomszéki szász falu volt. 1488-ban 34 gazdát, egy iskolamestert és két szegényembert írtak össze. Ekkor malom is volt a településen. Lakosai főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de néhány kézműves is lakott itt. A szomszédos, románok lakta Sonával és a magyarok lakta Kóborral gyakran volt határvitájuk. A szászokat megtizedelték a török portyák (1532-ben csak 21 háztartást számoltak), ezért az akkori püspök úgy döntött, hogy a lakosságot moldvai telepesek behozásával növeli. A románok kezdetben a falu szélén telepedtek le, mivel a szászok a központban laktak; később az áradások miatt a szászok eladták központi házaikat a románoknak, és új házakat építettek a környező dombokon. 1534-ben Gritti itt gyilkoltatta meg Czibak Imre püspököt, erdélyi vajdát, a Habsburgok és az Oszmán Birodalom közötti viták kapcsán.[3][6]
1658-ban a falu nagy részét elpusztították a törökök.[7] A 18. században Benkő József arról számol be, hogy evangélikus egyháza 182 férfit és 105 asszonyt számlált, és lakosai sok borsót termesztettek.[8] 1848-ban kolera tombolt: 112 szász és 58 román és cigány halottról számoltak be.[7]
A felméri erődtemplom 1250 körül épült román stílusban; a 15. század végén megerősítették és gótikus elemekkel átépítették, tetejére egy védemeletet húztak és öt toronnyal ellátott, megközelítőleg négyzet alaprajzú védőfalat emeltek köréje. Tornya csak 1795-ben készült el. 1800-ban védemeletét lebontották. 1909-ben a kerítőfal déli része helyén építették fel az új szász iskolát; ekkor végezték az utolsó karbantartási munkálatokat a templomon.[6][7] Román ortodox temploma 1834-ben épült, azelőtt egy fatemplomot használtak, melynek romjai ma is láthatóak. Tetőzetét 1876-ban egy vihar után újjáépítették. A román iskola 1850-ben nyílt, a templom mellett.[5]
Felmér 1867-ig kisebb megszakításokkal Kőhalomszékhez, majd Nagy-Küküllő vármegyéhez tartozott. A román hatalomátvétel után Nagy-Küküllő majd Fogaras megye, Sztálin régió, majd Brassó régió része volt. 1968-tól Brassó megye és abban Sáros község része.[4] A második világháború alatt 80 felméri szász teljesített katonai szolgálatot a német és a román hadseregben, közülük 33 esett el. 1945 januárjában 94 szász lakost deportáltak a Szovjetunióba kényszermunkára, 11 meghalt a fogságban.[3] Az 1950-es években itt működött az antikommunista ellenállási mozgalom egyik magja; kilenc tagját letartóztatták és bebörtönözték.[9]
Az 1960-as évektől Felmér lakossága csökkenni kezdett, ugyanis sokan Fogarasra költöztek a munkalehetőségek miatt. Itt forgatták az 1985-ös Mi, akik a frontvonalból jöttünk Sergiu Nicolaescu-film több jelenetét, a forgatások során pusztult el az akkor már használaton kívül levő szász iskola és a községháza épülete. A faluban még a 21. század elején sincs folyóvíz, csatornázás, gáz, mobiltelefon-jel, vagy tömegközlekedés. Igen kevés szász ház maradt meg hagyományos állapotában, a legtöbbet új tulajdonosaik átépítették, tetőiket és nyílászáróikat modern anyagúakra cserélték.[10]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1488-ban 34, 1532-ben azonban csak 21 háztartást számoltak.[6] A népszámlálások szerint a románok a 19. század végén már többségben voltak: 1880-ban 1023 lakosából 534 volt román és 413 német anyanyelvű; 595 ortodox és 424 evangélikus vallású. A 20. század közepétől a kivándorlás jellemzi.[1] A 20. század végére szász lakossága nagyrészt elhagyta: 1998-ban 15 német élt a faluban, rajtuk kívül Fogaras környékén 65, Ausztriában és Németországban pedig 395 felméri származású szász (összesen 475, mely nagyjából megfelel Felmér egykori szász lakosságának).[6] 2011-ben 442 lakosából 347 román, 73 cigány, 3 német.[1]
A szászok idejében a faluban négy szomszédság működött.[6]
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A romos állapotú evangélikus erődtemplom eredetileg román stílusban épült, a 15. század végén erődítették és gótikus stílusban átépítették. A fal északi részén két torony még ma is látható, a déli részen a falat és a tornyokat lebontották, ma már csak az iskola maradványai láthatóak ott. A templom rossz állapotban van, tornyán repedés fut végig, a vakolat sok helyen hiányzik, berendezéséből kevés maradt meg.[7]
- Román ortodox temploma 1834-ben épült.[5]
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Falukép
Falukép
A községháza romjai és az evangélikus templom
Az iskola romjai és a templom
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 Varga E. Árpád. "Erdély etnikai és felekezeti statisztikái: Felmér". adatbank.ro. Hozzáférés: 2023. május 7.
- ↑ Kálmán Béla: A népetimológia helységneveinkben. Magyar Nyelvőr, XCI. évf. 1. sz. (1967. január) 6. o. ISSN 0025-0236
- 1 2 3 4 "Geschichte". Felmern.de. Hozzáférés: 2023. május 7.
- 1 2 "Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára: Felmer". Arcanum. Hozzáférés: 2023. május 7.
- 1 2 3 "Monografia Felmer". Primăria Șoarș. 2021. október 2. Hozzáférés: 2023. május 7.[halott link]
- 1 2 3 4 5 "Zur Geschichte des Ortes". Siebenbürger.de. 1998. január 31. Hozzáférés: 2023. május 7.
- 1 2 3 4 Roth, Anselm (2017). Über Siebenbürgen. Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag. 69–72. o. ISBN 9783946954040.
{{cite book}}: Unknown parameter|subtitle=ignored (súgó) - ↑ Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 546., 548. o. ISBN 973-26-0524-3
- ↑ "Rezistența anticomunistă". Monitorul de Făgăraș. 2021. február 16. Hozzáférés: 2023. május 7.
- ↑ "Familia care a adoptat o biserică". Scena 9. 2017. október 25. Hozzáférés: 2023. május 7.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Fabini, Hermann (2022). Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Band 1 (német nyelven) (5. Auflage ed.). Nagyszeben: Monumenta. 184–186. o. ISBN 9789737969224.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Karczag Ákos; Szabó Tibor (2010). Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis. 629. o. ISBN 9789639879607.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - "Satul Felmer". Reptilianul blog. 2016. október 20. Hozzáférés: 2023. május 7.
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
