Caiazzo
| Caiazzo | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Campania | ||
| Megye | Caserta (CE) | ||
| Frazionék | San Giovanni e Paolo, Cesarano | ||
| Védőszent | Stefano Minicillo | ||
| Irányítószám | 81013 | ||
| Körzethívószám | 0823 | ||
| Forgalmi rendszám | CE | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5205 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 166 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 200 m | ||
| Terület | 36 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Caserta térképén | |||
![]() | |||
| Caiazzo weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Caiazzo témájú médiaállományokat. | |||
Caiazzo község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A megye keleti részén fekszik, a Volturno folyó jobb partján, Capua városától 20 km-re északkeleti irányban. Határai: Alvignano, Castel Campagnano, Castel di Sasso, Castel Morrone, Liberi, Limatola, Piana di Monte Verna és Ruviano.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Alapításának körülményei nem ismertek, valószínűleg az oszkoknak tudható be. I. e. 431-ben a szamniszok hódították meg és több, mint egy évszázadon keresztül egyik legjelentősebb kereskedelmi központjuk volt. A szamniszi háborúk után a Róma fennhatósága alá került. A római polgárháborúk során, Capuával együtt Mariust támogatta, majd ennek bukása után Sulla seregei elfoglalták, és a Római Birodalom municípiumi rangú városa lett.
A kora középkor során előbb a Beneventói majd a Capuai Hercegség birtoka van. A longobárdokhoz kapcsolódik a város első erődítményének (Castello) a megépítése is.
A város 966-óta püspöki székhely. Az Anjouk érkezésével Dél-Olaszországba a település is feudális birtok lett. Egyike volt azon kevés településeknek, amely a királyi seregeket támogatta 1860-ban, a risorgimento idején. 1943-ban, a második világháború végén a visszavonuló német csapatok 22, főleg nőt és gyermeket mészároltak le.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Palazzo Mazziotti egy nemesi palota. A reneszánsz virágzása idején a 15. században építették Giuliano Mirto Frangipane megbízásából. A későbbiekben a Sansevero grófok, majd 1543-ban a Mazziotti birtokába került. 1902-ben az utolsó Mazziotti özvegye Angelina Maturi épületet egy orvosi alapítványnak ajándékozta. Ma három fontos intézmény található itt: az első emeleten a Városi Múzeum, a második emeleten a Városi Könyvtár, a harmadik emeleten pedig a Levéltár.
Közlekedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az település a vasútvonalán, ami Santa Maria Capua Vetere és Piedimonte Matese között mükodik, található.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Blanchard, Paul (2007). Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company. ISBN 9781905131181.
- Comuni-Italiani
- Italy World Club

