Bruno Walter
| Bruno Walter | |
 | |
| Született | Bruno Walter Schlesinger 1876. szeptember 15.[1][2][3][4][5] Berlin[6][7][8][9][10] |
| Elhunyt | 1962. február 17. (85 évesen)[1][11][2][3][4] Beverly Hills[8][9][10] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Elsa Korneck |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Sant'Abbondio Cemetery in Gentilino |
 | |
| Bruno Walter aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bruno Walter témájú médiaállományokat. | |
Bruno Walter (eredetileg: Schlesinger), (Berlin, 1876. szeptember 15. – Beverly Hills, Kalifornia, 1962. február 17.) német karmester, zeneszerző. A legkiválóbb Mozart és Mahler – előadók egyike.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tanulmányait a berlini Stern-féle konzervatóriumban végezte. Operakarmesterként helyezkedett el. Pályájának első állomásai: Köln, Hamburg, Breslau, Pozsony, Riga, Berlin. 1901–1912 folyamán Bécsben udvari karnagy volt, Mahler irányítása alatt; ő vezette a Singakademie-t is. 1913-ban Felix Mottl utódaként Münchenben főzeneigazgató lett. Itt különösen Mozart-előadásaival szerzett világhírt. Miután 1922-ben megvált állásától, sokat utazott. Főleg Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban vendégszerepelt sokat. Budapesten is dirigálta a Mozart-ciklust a Népoperában. 1925-től Berlin-Charlottenburgban a Städtische Oper igazgatójaként, majd 1929 - 1930-tól a lipcsei Gewandhaus-zenekarnál dolgozott. 1933-ban Bécsbe emigrált, ahol a Staatsoper karnagya lett. Ausztria náci megszállása után Párizsba ment; megkapta a francia állampolgárságot. 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol vezető szimfonikus zenekarok, így 1947-től a New York-i Filharmonikusok vezető karnagya volt. 1940 óta amerikai állampolgár volt. 1948-tól szerepelt ismét Európában.
Zeneművei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Írt kamarazeneműveket, dalokat, szimfóniákat.
Írásai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gustav Mahler (1936)
- Theme and Variations (önéletrajz; 1946)
- Von der Musik und Musizieren (1957)
Magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Téma variációkkal. Emlékezések és gondolatok; ford. Gál Zsuzsa; Zeneműkiadó, Bp., 1966
- Gustav Mahler; ford. Fazekas Anna, függelék Meixner Mihály; Gondolat, Bp., 1969 (Kis zenei könyvtár)
- Bruno Walter levelei 1894-1962; bev. Wolfgang Stresemann, ford. Soltész Gáspár, magyar kiad. bev. Hamburger Klára; Gondolat, Bp., 1972
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вальтер Бруно, 2015. szeptember 28.
- 1 2 "Archivio Storico Ricordi - digital collection". Hozzáférés: 2020. december 3.
- 1 2 "theaterencyclopedie.nl/id/01944079-1a5c-732e-afa0-61c97e150c5b".
- 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вальтер Бруно, 2015. szeptember 27.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–K). Budapest: Győző Andor. 1935. 691–692. o.
- Várnai Péter: Operalexikon. Budapest, 1975, Zeneműkiadó, 615. o.
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 634. o. ISBN 963-9257-19-2
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 641-642. o.
