Alfred Brendel
| Alfred Brendel | |
 | |
| Született | 1931. január 5.[1][2][3][4][5] Wiesenberg |
| Elhunyt | 2025. június 17. (94 évesen)[6][7][8] London[9][8] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Adrian Brendel |
| Foglalkozása | zeneművész |
| Iskolái | Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem |
| Kitüntetései | Lista
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Brendel témájú médiaállományokat. | |
Alfred Brendel (Wiesenberg, 1931. január 5. – London, 2025. június 17.) osztrák zongorista.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Családjában nem voltak zenészek. 6 éves volt, amikor a család Zágrábba, majd Grazba költözött, itt éltek a második világháború alatt. A háború utolsó éveiben az akkor 14 éves Brendelt Jugoszláviába küldték lövészárkot ásni. Brendel rendszertelenül járt ugyan zongoraórákra, de ettől eltekintve nem nagyon részesült zenei oktatásban.
A világháború után zenét szerzett, festett és folytatta a zongorázást. Nem vett több hivatalos zongoraórát, és bár részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, de nagyrészt autodidakta módon tanult.
Zeneművészi pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Először 17 éves korában, Grazban lépett fel. Az előadóestnek A fúga a zongorairodalomban címet adta. A műsorban nem csak Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms és Liszt Ferenc művei, hanem saját fúgái is szerepeltek. Nem sokkal ezután felhagyott a zeneszerzéssel, hogy teljesen a zongorázásnak szentelje magát. 1949-ben megnyerte a Bolzanóban rendezett Busoni-versenyt. A következő évben Bécsbe költözött. Az utóbbi években Brendel fiatal zongoristákkal, például Paul Lewis-szal és Till Felnerrel is dolgozott. Verseket és zenéről szóló esszéket is írt.
2007-ben bejelentette, hogy 2008. december 18-i bécsi koncertje lesz az utolsó. A búcsúkoncert-körút keretén belül Budapesten is adott három koncertet a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Hangfelvételei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]21 évesen készítette első felvételét, Prokofjev 5. zongoraversenyét. Később három teljes Beethoven-szonátasorozatot is rögzített (egyet a Voxszal, később kettőt a Philips-szel), továbbá Brahms-darabokat (köztük a zongoraversenyeket), Robert Schumann és Franz Schubert-műveket. Ellentétben a legtöbb komolyzenét játszó zongoristával, Brendel a polonézeken kívül csak nagyon kevés Chopin-felvételt készített (ezek azonban érdekes módon elnyerték a kritika tetszését).
Kiváló Mozart játékos, 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Bartók Rádió Mozart összes művét bemutató sorozatában a legtöbb zongoraverseny az ő felvételéről szólalt meg.
Brendel nagyon sok felvételt készített a Vox lemezkiadó társasággal, de egészen a hetvenes évekig nem kapott más jelentős lemezszerződést, és nem is lépett fel Ausztrián kívül. Az áttörés azután következett be, hogy Brendel Beethoven-szólóestet adott a londoni Queen Elizabeth Hallban. A zongorista ügynökét másnap három fontos lemeztársaság is felhívta. Ebben az időben költözött Londonba, ahol haláláig élt. Azóta sok lemezt készített, és nagy hírnévre tett szert.
Értékelése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brendelt a német klasszika és a korai romantika (Beethoven, Mozart, Schubert) egyik legelmélyültebb előadójának tartják. Viszonylag kevés 20. századi művet ad elő, Schönberg zongoraversenye azonban általa lett a koncerttermek fontos darabja. Az elmúlt években ízületi gyulladása miatt már nem játssza repertoárjának egyes megerőltető darabjait, például Beethoven Hammerklavier-szonátáját.
Brendel játékát analitikusnak is nevezik. Véleménye szerint a zongoristának tisztelnie kell a zeneszerző szándékát, magamutogatás és a mű túlságosan egyedi interpretációja nélkül. „A zeneszerzőnek, és különösen a darabnak tartozom felelősséggel” – mondta egyszer. Elmondása szerint tanárai közül Edwin Fischer, a pianisták közül Alfred Cortot és Wilhelm Kempff, a karmesterek közül pedig Bruno Walter és Wilhelm Furtwängler voltak rá nagy hatással.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Tűnődés a zenéről; ford. Dávid Gábor; Zeneműkiadó, Bp., 1981
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
- ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. október 14.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Aude Giger (2025. június 17.). "L'immense pianiste Alfred Brendel est décédé" (francia nyelven). Hozzáférés: 2025. június 17.
- ↑ U8626
- 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 16.
- ↑ "Alfred Brendel, le pianiste qui tutoyait Beethoven et Schubert, est mort" (francia nyelven). 2025. június 17. Hozzáférés: 2025. június 17.
- ↑ "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2025. június 19.
- ↑ "www.steinway.com/artists/alfred-brendel". Steinway & Sons. Hozzáférés: 2024. június 30.
- ↑ "Who's who". Who's Who. A & C Black.
- ↑ "Royal Philharmonic Society Website". Hozzáférés: 2025. január 1.
- ↑ "www.sonningmusic.org/the-music-prize/2002-alfred-brendel.aspx". Hozzáférés: 2018. november 4.
- ↑ "www.schumann-portal.de/Robert_Schumann_Prize_of_the_city_of_Zwickau.html". Hozzáférés: 2018. november 19.
- ↑ "festivalnohant.com/wp-content/uploads/2017/03/programme-NOHANT-2016.pdf" (PDF).
- ↑ "www.evs-musikstiftung.ch/en/prize/prize/archive/prize-winner-archive.html".
- ↑ "web.archive.org/web/20170810052959/https://www.festspielhaus.de/en/sponsorship/foundation/herbert-von-karajan-musicprize/".
- ↑ "www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en". Hozzáférés: 2022. március 19.
- ↑ http://www.gramophone.co.uk/awards/2010/lifetime-achievement
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
