Ugrás a tartalomhoz

Vlagyimir

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir
(Владимир)
Vlagyimir látképe
Vlagyimir látképe
Vlagyimir címere
Vlagyimir
címere
Vlagyimir zászlaja
Vlagyimir
zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyVlagyimiri terület
Rangterület székhelye
Alapítás éve990 vagy 1108
PolgármesterSzergej Szaharov[1]
Irányítószám600000
Körzethívószám+7 4922
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség341 579 fő (2025. jan. 1.)[2]
Népsűrűség1122 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület308 km²
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 56° 07′ 43″, k. h. 40° 24′ 21″56.128611°N 40.405833°EKoordináták: é. sz. 56° 07′ 43″, k. h. 40° 24′ 21″56.128611°N 40.405833°E
Vlagyimir (Vlagyimiri terület)
Vlagyimir
Vlagyimir
Pozíció a Vlagyimiri terület térképén
Vlagyimir
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir
témájú médiaállományokat.

Vlagyimir (Владимир) város Oroszországban. A Vlagyimiri terület székhelye. A középkorban a Vlagyimir–szuzdali Nagyfejedelemség fővárosa volt, ebből az időszakból származnak a Világörökség részét képező „fehér műemlékei”.

Moszkvától 182 km-re keletre, a Kljazma folyó bal partján fekszik.[3][4]

Vlagyimir éghajlata mérsékelt kontinentális. A havi középhőmérséklet júliusban 18 °C, januárban −11 °C; a fagymentes időszak hossza jellemzően 120–130 nap. Az éves átlagos csapadékmennyiség 560 mm, amelynek kétharmada eső formájában érkezik. Késő novembertől kora áprilisig általában hó borítja a várost. A jellemző szélirány a délnyugati.[4]

A város alapítási dátumának hagyományosan 1108-at tekintik; nevét alapítója, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem után kapta. Vlagyimir erődöt alapított a Kljazma partján, nem messze a Nyerl torkolatától, védelmet biztosítandó a Szuzdalba vezető vízi út számára.[5][6] Egyes újabb feltételezések szerint azonban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem alapította 990-ben, az ezt alátámasztó források elégségessége azonban vitatott.[5]

A 12. században épült Arany-kapu

1157-ben Andrej Bogoljubszkij fejedelem Szuzdalból Vlagyimirbe helyezte át székhelyét;[5][6] ettől kezdve 1439-ig itt volt a Vlagyimir–szuzdali Fejedelemség (a 12. század utolsó harmadától nagyfejedelemség[7]) központja. Metropóliát is létre akart hozni a városban, ezt a törekvését azonban a pátriárka nem támogatta.[8] 1169-ben a Rusz fővárosává emelkedett Kijev helyett:[5] innentől a nagyfejedelmek közül a primus inter paresnek már a vlagyimir–szuzdalit tekintették.[9] Ebben az időszakban épült az Arany-kapu és az Istenanya elszenderedése székesegyház. 1212-ben, IV. Vszevolod kijevi nagyfejedelem halála után azonban a Rusz önálló fejedelemségekre esett szét.[5] 1214-ben jött létre Rosztovról leválva a Vlagyimiri püspökség.[10]

Batu kán beveszi Vlagyimirt (16. századi miniatúra)

1238-ban a tatárok felégették a várost, amely az ellenőrzésük alá is került. Ez korlátozta a vlagyimiri nagyhercegek hatalmát, és a fejedelemségek újraegyesítését sem tette lehetővé, ugyanakkor a város jelentőségét jelzi, hogy 1299-ben Kijevből ide helyezték át az orosz ortodox egyház székhelyét, és 1432-ig a Rusz összes nagyhercegét itt koronázták.[5]

A 14. század közepétől, különösen I. Iván moszkvai nagyfejedelem uralkodása alatt a Moszkvai Nagyfejedelemség fokozatosan megerősödött, és idővel átvette a főváros szerepét. Vlagyimir azonban – az orosz állam kialakulásában játszott szerepe miatt – továbbra is fontos politikai és kulturális központ maradt.[5]

Az Istenanya elszenderedése székesegyház
Egy keletnémet gépállomás Vlagyimirben gyártott traktora 1949-ben

A 16–18. században a város túlnőtte a régi erőd falai által határolt területet. A 18. században számos fából épült templomot kőépületek váltottak fel. 1778-ban létrejött a Vlagyimiri kormányzóság, Vlagyimir központtal. 1838-ban épült meg a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod közötti út, 1861-ben pedig a vasút is elérte a várost. A 19–20. század fordulóján számos jelentős épületet emeltek.[5]

Az 1930-as években indult meg az iparosítás: vegy- és gépipari üzemek létesültek. A II. világháború után jelentek meg a városban az autóbuszok és trolibuszok.[5]

A város „fehér műemlékeit” 1992-ben vette fel az UNESCO a Világörökség listájára.[5]

Vlagyimir vasútállomása

A Transzszibériai vasútvonal Nyizsnyij Novgorod-i ága mentén fekszik, de elérhető a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod között vezető M7-es „Volga” autópályán is.[4]

A helyi közösségi közlekedést trolibuszok, autóbuszok és az előbbiekhez hasonlóan kötött útvonalon közlekedő mikrobuszok biztosítják, amit a taxik egészítenek ki. A városban 14 trolibusz- és több mint 20 autóbuszvonal működik, amelyek több helyütt átfedik egymást, különösen a belvárosban. Az autók száma folyamatosan növekszik; tervbe van véve a forgalom elterelése a történelmi városközpontból.[5][11]

A városnak két nagy egyeteme van. A kultúrát színházak, bábszínházak és egy nagy hangversenyterem szolgálja.[5]

A város csaknem minden látnivalója a belvárosban, a kelet-nyugati irányú Bolsaja Moszkovszkaja út mentén található.[4]

Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei néven a Világörökség része az Arany-kapu, a középkori orosz védelmi építmények egyetlen fennmaradt példája; a 12. században épült és Andrej Rubljov freskóival díszített Istenanya elszenderedése székesegyház, valamint a Dmitrij-székesegyház. A közeli Bogoljubovo mellett, a Nyerl partján áll a Mária oltalma templom.[3]

Itt születtek:

Vlagyimir testvérvárosai a következők:[12]

  1. ↑ "Mayor of the city" (angol nyelven). Vlagyimir. 2012. 2012. október 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 23.
  2. ↑ "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2025 года" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. 2025. április 25.
  3. 1 2 "Vladimir welcomes you!" (angol nyelven). Vlagyimir. 2012. 2012. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 23.
  4. 1 2 3 4 "City" (angol nyelven). Vlagyimir. 2012. 2012. október 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 23.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 "Historical background" (angol nyelven). Vlagyimir. 2012. 2012. október 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 23.
  6. 1 2 Makai János (2010). "A szuzdali fejedelmek és a volgai bolgárok". Eszmék, forradalmak, háborúk. Vadász Sándor 80 éves (magyar nyelven). Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem. 388. o. {{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó); |format= requires |url= (súgó); External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)
  7. ↑ Font, Varga (2006), i. m. 21. o.
  8. ↑ Font, Varga (2006), i. m. 43. o.
  9. ↑ Font, Varga (2006), i. m. 28. o.
  10. ↑ Font, Varga (2006), i. m. 44. o.
  11. ↑ "Local transportation" (angol nyelven). Vlagyimir. 2012. 2012. október 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 24.
  12. ↑ "Sister cities" (angol nyelven). Vlagyimir. 2012. 2012. október 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 24.
  • Font, Varga (2006): Font Márta, Varga Beáta (2006). Ukrajna története (PDF) (magyar nyelven). Szeged: Bölcsész Konzorcium. 21, 28, 43. o. ISBN 963 9704 10 5. Hozzáférés: 2012. április 24.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]