Hárem
A hárem arab szó ( حريم harim), amely szent vagy tiltott helyet jelent,[1][2] amely csak a nők részére van fenntartva egy muszlim házban.[3][4] Így szokás nevezni a muszlim férfiak magánlakosztályát, amelynek látogatása tiltott volt azok számára, akik nem családtagok, kivéve a múltban a hárem őreiként alkalmazott, herélt eunuchokat.[* 1][5]
.jpg)
A hárem otthont adhat a férfi feleségének vagy feleségeinek, pubertás előtti fiú gyermekeinek, hajadon lányoknak, női háztartási munkásoknak. A múltbeli királyi, szultáni háremekben az ágyasokat is a háremben helyezték el.
Az iszlám törvényei szabályozták, hogy egy férfinak legfeljebb négy felesége lehetett, azonban arra nem volt előírás, hogy hány ágyast tarthat.[6]
Történet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hárem nem a muszlimok találmánya, már az ókori Keleten is ismert volt.[7] Az ókori, iszlám előtti Asszíriában, Perzsiában és Egyiptomban a királyi udvarok többségében volt egy hárem, amely az uralkodó feleségeiből és ágyasaiból, női kísérőikből és az eunuchokból állt.[8]
Legendássá a középkorban, az Oszmán Birodalom idején vált.
A török férfiaknak mindössze tíz százaléka engedhette meg magának a háremet mint státuszszimbólumot. Leginkább az Oszmán Birodalom szultánjai kapcsán ismerjük, kiknek feleségei, gyermekei és ágyasai laktak a palota háremében. A hárem élén a szultán édesanyja, a válide szultána (anyaszultán) állt. A szultán palotájában a háremet „Dar’üs Saade“-nek nevezték, amelynek jelentése az „öröm háza”, „boldogság kapuja”.[9]
Még a 20 század elején az arab országok gazdag házaiban is gyakoriak voltak a nagy háremek.[8]
Az oszmán szultáni hárem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az oszmán szultáni szerájnak is fontos része volt a hárem, a nők és gyermekek lakótere. Ezt deszka- vagy kőfal vette körül, és tiltott terület volt mindenki előtt, aki nem tartozott a szűken vett családhoz. A tilalom és a fal védte a hárem lakóit védte a külső világtó|, de a benti életet sem engedte hatni a falon kívülire. A Topkapi palotában a legfontosabb államügyeket intéző államtanács, a díván épületének fala mögött közvetlenül kezdődött a hárem.[10]
A birodalom felemelkedésének idején, amíg Kisázsiában és a Balkánon még léteztek önálló államok, a veszélyben lévő uralkodók lányai lettek a szultánok rangban első feleségei. E diplomáciai házasságokban a feleségeknek az a feladat jutott, hogy személyükben részei legyenek az államközi kapcsolatoknak, új uruknak és birodalmának pedig örökösöket szüljenek és neveljenek. A birodalom első századaiból a szultán-feleségekról nevükön és származásukon kívül alig jegyeztek fel valamit. A 16. századtól magasabb származású arák helyett vásárolt és ajándékba kapott rablányokkal telt meg a hárem. Nagy Szulejmán korában már többszáz volt belőlük, a 17. század második felében a francia követ becslése szerint mintegy négyezren voltak.[11]
A rabnők nagy része a hárem mindennapi munkáit végezte. Uruk csak keveseket szólított magához közülük, többségük soha nem látta a szultánt. Ha az uralkodó a hárembe látogatott egyik gyengélkedő feleségének vagy gyermekének meglátogatására, ezüstszegekkel kivert cipőt viselt, hogy a léptei pengése szétrebbentse a nőket; kifejezett óhaja nélkül a szeme elé sem kerülhettek.[11]
A mindennapok unalmát azok az ünnepek élénkítették, amelyekben a hárem is részt vehetett, főleg a szultán lányainak fényes lakodalmai. A több napos ilyen ünnepségek mellett egyszerűbb esküvők is voltak: III. Murád oszmán szultán szultánnak halálakor, 1595-ben huszonhat hajadon lánya volt a háremben, a gyors esküvők során még közrendű katonáknak is jutott közülük.[12]
Ha egy rabnő örököst szült, törvényes feleséggé lépett elő, jövedelmet, kincset érő ruhákat, ékszereket és szolgálókat kapott, anyasága jeléül pedig kis aranykoronát. Az asszonyok egy részét, különösen az elhunyt uralkodók rabnőit, időnként a kiházasították vagy egyszerűen felszabadították és szélnek eresztették.[12]
A bukott főemberektől a vagyonuk, hatalmi jelképeik sorában a szultáni hercegnő rangú feleségeiket is visszavették. A 17. század második felében négy budai pasa is – természetes vagy erőszakos halála előtt – asszonyának mondhatta Átikét, IV. Mehmed oszmán szultán húgát.[13]
A háremben nagy harcok folytak a feleségek és az anyaszultánnők között a szultán feletti befolyásért, fiaik elsőbbségéért. A 17. századtól az új szultán trónra lépésekor már nem végezték ki automatikusan összes testvérét, de a különböző asszonyoktól született, itt fogva tartott ifjú hercegek élete állandó veszélyben forgott. Ekkoriban már a trónra jutott szultánok sem tudták kivonni magukat a hárem befolyása alól. Beköszöntött az korszak, amit a törökök az asszonyok szultánságának neveznek. Az anyaszultánok (válide szultána), vagy az ő halála után az első feleség, a haszeki szultána és a többi rivalizáló feleség rendszeresen beavatkoztak az államügyekbe csakúgy, mint a hárem másik hatalmassága, a fekete (néger) eunuchok főnöke, a kizlar agaszi, aki a birtokában lévő vallási alapítványok révén hatalmas vagyonnal is rendelkezett. (A fehér bőrű eunuchok vagy fehér agák a Topkapi palotának a háremet is magába foglaló harmadik udvarának külső kapuit őrizték, vezetőjük a kapi agaszi volt.) A 17. században ő lett a szultáni szeráj harmadik legbefolyásosabb embere a nagyvezír és a vallási vezető, a sejhüliszlám után.[14]
Más kultúrákban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ázsia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az iszlám világon kívül is léteztek háremek, például a kínai császároknak, a mongol kánoknak és a koreai királyoknak is volt „háremük”, azaz több feleségük és ágyasaik.[15]
Asókának, a Maurja Birodalom indiai császárának körülbelül 500 nőből álló háreme volt.[16]
Amerika
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mexikóban, II. Montezuma azték uralkodónak – aki Cortésszal találkozott – 4000 ágyasa volt; az azték nemesség minden tagjának annyi felesége volt, amennyit megengedhetett magának.[17]
Afrika
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Afrikában sok törzsfőnöknek háreme volt. Az egykori zulu királynak, Goodwill Zwelithininek például hat felesége volt, és a nigériai főnökségi rendszer tagjainak is háremeik voltak.[18][19]
Európa
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Oroszországban, a Moszkvai Nagyfejedelemségben a nemesi házak azon területe, ahol a nők elzárkózva éltek, terem néven volt ismert.[20]
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ az eunuchok fehér vagy fekete bőrű rabszolgák voltak, muszlimot vallási okokból nem lehetett kasztrálni, mivel Mohamed próféta megtiltotta követőinek, hogy önként lemondjanak férfiasságukról
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hans Wehr, J. Milton Cowan (1976). A Dictionary of Modern Written Arabic (3rd ed.). Spoken Language Services. 171–172. o.
- ↑ Harem Archiválva 2016. november 16-i dátummal a Wayback Machine-ben at WordReference.com
- ↑ Anwar, Etin (2004). "Harem". In Richard C. Martin (ed.). Encyclopedia of Islam and the Muslim World. MacMillan Reference USA.
- ↑ Harem in Merriam-Webster Dictionary
- ↑ "Eunuchok Keleten". 2018. június 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 28.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Szulejmán nyomában: így éltek a híres Topkapi palota háremhölgyei, nlcafe.hu
- ↑ Wollner Márta Sába: A női szépség tánca
- 1 2 "Harem". Encyclopedia Britannica (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. december 6.
- ↑ Leslie P. Peirce: The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire, books.google.hu
- ↑ Hegyi-Zimányi 41. o.
- 1 2 Hegyi-Zimányi 42. o.
- 1 2 Hegyi-Zimányi 43. o.
- ↑ Hegyi-Zimányi 44. o.
- ↑ Hegyi-Zimányi 45. o.
- ↑ "What Is a Harem?". About.com. 2014. április 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. április 3.
- ↑ Upinder Singh. A History of Ancient and Early Medieval India: From the Stone Age to the 12th century. Pearson Education, 332. o. (2008). ISBN 978-81-317-1677-9
- ↑ Sex in History Archiválva 2009. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, March 1994, Michigan Today
- ↑ Toyin Falola and Matt D. Childs (2005), The Yoruba Diaspora in the Atlantic World, pp. 64-67.
- ↑ "Zulu King's Sixth Wife Needs Palace". BBC. 2012. szeptember 5. Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ Fay, Mary Ann (2012). Unveiling the Harem: Elite Women and the Paradox of Seclusion in Eighteenth-Century Cairo. Syracuse University Press. ISBN 9780815651703 pp=38–39
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hegyi-Zimányi: Hegyi Klára – Zimányi Vera: Az oszmán birodalom Európában. Budapest: Corvina. 1986. ISBN 963 13 2180 0
- Hárem – a titkok fátyla mögött, ng.hu
- Harem ve Harem Kadınları Harem-i Hümayun, theottomans.org
- Szulejmán és a hárem titka, turkinfo.hu
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- A régi Konstantinápoly erkölcse , rubicon.hu
- A hárem oktatási intézmény volt a török elnökasszony szerint, 24.hu
- A borotvált női szemérem látványától beindultak a férfiak Archiválva 2016. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, szoljon.hu
- Alev Lytle Croutier: Hárem. A fátyol mögé zárt világ; ford. Ongrádi Melinda; Cser, Budapest, 2017
