Achenseebahn
Jenbach–Seespitz am Achensee-
vasútvonal | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Seespitz am Achensee vasútállomása | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vonalszám (ÖBB): | 311 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 6,80 km | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1000 mm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Maximális emelkedés: | Adhéziós 160 ‰ Fogasléc 25 ‰ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Legkisebb ívsugár: | Adhéziós 100 m Fogasléces 120 m | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fogassínrendszer: | Riggenbach | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Achenseebahn témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Achenseebahn egy rövid, 6,7 km hosszúságú, 1000 mm-es nyomtávolságú fogaskerekű vasútvonal Ausztriában Jenbach és a névadó Achensee között. A vasútvonal 1889-ben nyílt meg és mind a mai napig gőzmozdonyos üzem van rajta.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1886-ban Theodor Friedrich Freiherr von Dreifuss javasolta Jenbach és az Achensee összekötését. A környékbeli falusiak aggályai ellenére a javaslatot támogatta a Fiecht-i kolostor, amely az Achensee tulajdonosa volt, és gőzhajókat üzemeltetett a tavon.[1]
A vonal építésére vonatkozó engedélyt 1888. augusztus 1-jén adta meg I. Ferenc József császár. A vonalat a berlini Soenderop cég építette. A vonal hivatalos megnyitójára 1889. június 8-án került sor. A vonal eredetileg a gőzhajók kikötőjétől egy rövid távolságra végződött, mivel a tervek szerint a Seespitz állomás és a kikötő között felár ellenében poggyászszállítást kellett biztosítani. A vasútvonalat 1916-ban meghosszabbították egy új, a gőzhajókat kiszolgáló állomásig.[1]
A vasút a második világháború alatt szállította a legtöbb utast, a háború után pedig fontos szerepet játszott a régió áru- és anyagellátásában. 1950-ben a Tiroli Vízművek (TIWAG) megszerezte a vasút részvényeinek többségét, majd 1979-ben azokat Achenkirch, Maurach és Eben településeknek adta át. Az árufuvarozás 1973-ban megszűnt. A vasútvonalat a TIWAG, a szövetségi kormány és a tartományi kormány támogatásával újították fel.[1]
2008. május 16-án tűzvész pusztította el a jenbachi vasútállomás mozdonycsarnokát. Az 1-es számú mozdony megrongálódott, de helyreállították, akárcsak a mozdonycsarnokot.[1] 2009-ben a csarnok felújítása befejeződött, és az 1-es számú mozdonyt is helyreállították.
Az üzemeltető társaság a 2010-es évek végén azt tervezte, hogy a vonalat turisztikai látványosságból elővárosi vasúttá alakítja át azáltal, hogy villamosítja és a jelenlegi végállomásról, Seespitzből Pertisauig meghosszabbítja. A gőzmozdonyok lecserélésére és a vonal meghosszabbítására vonatkozó terveket azonban az eredeti üzemeltető csődje óta határozatlan időre félretették.[2]
2020. március 25-én a társaság fizetésképtelenné vált, miután a tiroli tartományi kormány elutasította a további finanszírozást.[3][4][5][6]
2022-től az üzemeltetést az Achenseebahn Infrastruktur- und Betriebs- GmbH végzi, amelyet 2021. március 2-án alapítottak utódvállalatként.[7] 2021 májusában az új üzemeltető társaság megkapta az engedélyt.[8] Az irányítást és az üzemeltetést a Zillertalbahn vette át..[9] Az üzemeltetés 2022 áprilisában folytatódott.[10]
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A. Chvatal: Große Geschichte einer kleinen Bahn – Achensee-Dampf-Zahnradbahn 1889–2014. Eigenverlag Pro Arte, Jenbach 2014.
- W. Duschek, W. Pramstaller u. a.: Local- und Straßenbahnen im alten Tirol. Eigenverlag Tiroler MuseumsBahnen, Innsbruck 2008.
- Karl Armbruster, Hans Peter Pawlik: Jenbach–Achensee, Die Tiroler Zahnradbahn. Verlag Slezak, Wien 1993, ISBN 3-85416-149-2.
- Arthur Meyer, Josef Pospichal: Zahnradbahnlokomotiven aus Floridsdorf. Verlag bahnmedien.at, Wien 2012, ISBN 978-3-9503304-0-3.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 Williamson, Kenneth (2008. szeptember). "Once upon a line: Achenseebahn". Continental Modeller. 30 (9): 558–563. ISSN 0955-1298.
- ↑ Budach, Dirk. "Achenseebahn Insolvency: Plans for a modern regional light rail on hold". Urban Transport Magazine. Hozzáférés: 2026. október 14.
- ↑ "Achenseebahn ist in Konkurs". 2020. március 25.
- ↑ "Achenseebahn insolvent: Tirol will "Zerschlagung" verhindern". 2020. április 14.
- ↑ Achenseebahn to close? Modern Railways issue 859 April 2020 pages 79/80
- ↑ Austria's Achenseebahn to close? The Railway Magazine issue 1429 April 2020 page 84
- ↑ Amt der Tiroler Landesregierung (2021. március 3.). "LHStv Geisler: "Fahrplan für Achenseebahn steht"" (német nyelven). Hozzáférés: 2021. március 23.
- ↑ "Achenseebahn: Riesige Freude über Konzession". Tiroler Tageszeitung (német nyelven). 2021. május 19. Hozzáférés: 2021. május 24.
- ↑ Traditionelle Zahnradbahn im Saisonbetrieb. 2021. 52. o.
- ↑ Achensee reopens after €5m State funding Narrow Gauge World issue 166 June 2022 page 15
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Az Achenseebahn hivatalos oldala
- Tiroler Museumsbahnen
- Balogh Zsolt: Az Achenseebahn gőzöse (magyarul)
